A darazsak (Vespidae) nagy termetű, hártyás szárnyú rovarok, testük fekete-sárga rajzolatú és a méhekkel ellentétben csak gyengén szőrös.
Összetett szemeik belső oldalukon, azaz a csápok tövénél többé-kevésbé erősen beöblösödtek, nagyjából vese alakúak. A beöblösödés színe fajok szerint változik. Csápjaik térdesen hajlítottak. Igen fejlett rágóik vannak, amelyek főleg a zsákmányszerzés eszközei, de nagy szerepet játszanak a fészek építésében is. Teljes átalakulással fejlődnek.
A darázs fullánkját nemcsak más rovarok testéből, hanem az emlősök és az ember bőréből is sérülés nélkül vissza tudja rántani. Mivel a potroh a torhoz rendkívül mozgékonyan ízesül, a darázs minden irányban hathatósan használja fegyverét. Ingerlékenyek, fullánkjukat főleg veszély esetén, gyakran nemcsak végszükségben használják.
A társas darazsak államokban, egyéves családokban élnek. Csak a nőstények telelnek át. Államaik azonban nem érik el a hangyák és a méhek államainak nagyságát, és még kevésbé azok magas fokú szervezettségét. Az államokban bizonyos kasztok alakulnak ki, itt is beszélhetünk királynőkről, hímekről és dolgozókról. Egy államhoz csupán egy királynő tartozik. A fészek, ahol az államot alakítják ki, fajok szerint más-más alakú és elhelyezkedésű. Építőanyagul mindig növényi anyagok, elsősorban farostok szolgálnak.
A környezetünkben előforduló darazsak közül a kecskedarázsnak van jelentősége, mivel testfelülete az élelmiszer-látogatók közül mikrobiológiai szempontból a legszennyezettebb.